Korona és kard
Ha fellobban a láng, győztesen vívtuk meg a halálos háborút
Ennyien azonosulnak – ennyien azonosulunk.
Döbbenetes társadalmi erővé vált a sport (egyben döbbenetes gazdasági erővé is). Tudjuk, almát körtével hasonlítgatni felesleges, de úgy hirtelen az a benyomásom, hogy többen járnak a világon sporteseményekre, mint a kultúra összes többi rendezvényére. Egy Santana-koncert persze mindig és mindenütt telt ház, de abból nálunk ötévente van egyszer, a ZETE-PAKS kosárlabda pedig évente minimum kétszer, és helyezéstől függetlenül garantált telt ház oda-vissza…
Micsoda ereje a modern társadalomnak a sport!
A vírus most már a két idei top világeseményt is megérintette (futball Eb, olimpia), s bár ma reggel úgy tűnik, mindkettő percre pontosan elindul a tervek szerint, de azért a bizonytalanság általános, csak az biztos, máris selejtezők, próbaversenyek maradtak, maradnak el.
A legkisebb halasztás pedig teljesen felboríthat mindent, a formaidőzítés nettó külön tudomány. Az sem véletlen, hogy csodavívónk, Szilágyi Áron, a „Kétszeres”, éppen az olimpiai felkészülési ciklus végén nyert két Világkupát is. Világkupát nyerni bizonyos szempontból nehezebb, mint olimpiát, mert ott „csak” 32-en indulnak, egy VK-n meg akár 150-en is, az nagyságrenddel több komoly rivális, szóval, olimpiát nyerni szakmailag tényleg csak ezért nehezebb, mert az az OLIMPIA. Az a verseny, ahol aztán tényleg a legapróbb tényezőnek is szerepe van.
Aprónak – nemhogy egy halasztásnak.
Ugyanakkor, a legjobbak azért is a legjobbak, mert mindig, minden körülmények között képesek maradandót alkotni.
Ami pedig ezt a vírust illeti: ezt is le fogjuk győzni. Ha fellobban az olimpia láng a stadionban, az a pillanat egyben annak is a szimbóluma lesz, hogy közösen, összefogva, egymásra figyelve és szolidárisan, győztesen kerültünk ki egy igen alattomos ellenséggel vívott halálos háborúból.
A koronavírus fenyegetés. Fenyegetés, de egyben kötelesség és lehetőség is.
Lehetőség, hogy összpontosítsunk, összefogjunk, elválasszuk gondolatainkban és tetteinkben a jót a rossztól, hogy leszámoljunk mulasztásainkkal – és a lehető legemberségesebbet, legjobbat hozzuk ki magunkból.








































