Benedek Tibor búcsúzik, de reméljük, nem örökre!
Sok klasszis kellett ahhoz, hogy 2000 és 2008 között zsinórban három olimpiai bajnoki címet szerezzen a magyar válogatott. Szinte egyedülálló sikerszéria volt az, csak a vízilabda őskorában volt példa hasonlóra, de azt kár lenne összehasonlítani a modern játékkal. Nehéz kiemelni abból a társaságból egyvalakit, de ha a csapat arcát keresnénk, aki egy személyben megtestesíti az elképesztő sikereket, akkor a legtöbben valószínűleg három emberből választanának a sok klasszis közül: Kemény Dénes, Kásás Tamás és Benedek Tibor lennének a jelöltek.
Közülük azért mégiscsak Benedek lenne a legesélyesebb választás, mert ő volt az, aki a nagy generáció 2012-es széthullása után is össze tudott hozni világraszóló eredményt a magyar vízilabdának. Miután játékosból edzővé vedlett át és megörökölte Kemény Dénestől a szövetségi kapitányi tisztséget, 2013-ban világbajnoki címig vezette a válogatottat.
Csak jelezzük, hogy vb-t a Kemény-féle aranycsapat is csak egyszer nyert, 2003-ban, amikor kb. a csúcson volt az a korosztály, 2013 óta pedig idén sikerült először világversenyen diadalmaskodni az Európa-bajnokság megnyerésével.
Száz szónak is egy a vége: Benedek Tibor játékosként, majd edzőként is pótolhatatlan értéke (volt) a magyar vízilabdának. Közleményében jelezte, hogy nem kíván többet elárulni a visszavonulása mögött meghúzódó okokról azon kívül, hogy teljes mértékben magántermészetű.
Ilyenkor nyilvánvalóan megjelennek majd az összeesküvés-elméletek, amibe mi nem szeretnénk belemenni, hiszen tiszteletben tartjuk a háromszoros olimpiai bajnok kérését. Egy mondatba azért mégiscsak belekapaszkodnánk a közleményéből. „A következő években kizárólag szurkolóként veszek részt a hazai vízilabda életében” – írta az UVSE Facebook-oldalán.
Vonatkozzon ez a döntés tényleg csak a következő évekre, ne pedig örökre!








































