Gyere őrült! Rakonczay Gábor újabb extrém kihívása
A 37 éves extrémsportoló, aki 2012-ben teljesen egyedül, a világon elsőként átkenuzta az Atlanti-óceánt, most azt találta ki, hogy az Antarktisz partjától indulva célba veszi a Déli-sarkpontot. Ehhez 980 kilométert kell megtennie gyalogszerrel, ami azt jelenti, hogy a tervek szerint 8–12 órás etapokban napi 15–30 kilométert kell haladnia.Mindezt szélsőségesen kemény körülmények között: mínusz 20 és mínusz 35 fok közötti átlaghőmérsékletben, hóban, fagyban, megküzdve az állandóan vakító, erőteljes fehér fénnyel, valamint a magas UVB-sugárzással és viharokkal. De ez a közel ezer kilométer simogató tavaszi szellőben és napsütésben is gyilkos túra lenne a 3800 méteres szintkülönbséggel, valamint a 65 kilós expedíciós csomaggal, amit vonszolnia kell magával az úton.
Amikor először olvastam Rakonczay Gábor tervéről, hogy ő lesz az első magyar, aki teljesíti ezt az emberpróbáló kihívást, egyből a Forrest Gump egyik filmjelenete ugrott be. Az, amelyikben a Tom Hanks által megformált főszereplő óceántól óceánig keresztbe futotta az Egyesült Államokat, és az újságírók kérdésekkel bombázták az útja közben. „Miért fut, uram? Mi a célja vele? A világbékéért fut ennyit? A hajléktalanokért tüntet? Vagy a nők egyenjogúságáért? A környezetvédelemért? Vagy az állatokért?”
Hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem is Rakonczay Gábor kísérlete kapcsán. Miért teszi? Nagy dolog, persze, emberfeletti teljesítmény, de mi az értelme? Jobb lesz a világ attól, ha Rakonczay Gábor elgyalogol az Antarktisz partjától a Déli-sarkpontig? Megér ez annyit, hogy kockára tegye az életét, mint azon a 2012-es kenuzáson, amelyen több mint egy hónapra eltűnt, senki nem tudott róla semmit?
Forrest Gump a maga egyszerűségével így felelt a kérdésekre a filmben: „Sehogy sem akarták elhinni, hogy valaki minden különös ok nélkül fut ennyit. Csak mert kedvem szottyant futni.” Rakonczay Gáborral még 2015-ben készítettünk nagy interjút a Presztízs-lapcsoportban, akkor ő így beszélt a céljairól és azok megvalósításáról:
„Nekem is volt több megvalósulatlan álmom, például szerettem volna elbiciklizni Írországig, de meggyőztem magam arról, hogy majd később, amikor ideálisabbak lesznek a körülmények, megcsinálom. Az egyetemen aztán felismertem, hogy ez csak kifogás, mert soha nem lesznek ideálisak a körülmények. Akkor döntöttem el, hogy egyszerűen neki kell állni, és mihelyt megvolt az elhatározás, hirtelen leredukálódott a problémák száma.”
Forrest és Gábor végeredményben ugyanazt mondják. Amit megtehetsz, azt tedd meg. Végtére is erről szól a sport. Annak sincsen mélyebb értelme, ha Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi lő 50 gólt egy szezonban. Azért teszik, mert képesek rá – és élvezik, hogy képesek rá. Rakonczaynak sem kell jobb indok hozzá.








































