A NAGY CSEH!
– Cseh Diána?Dia: – Dilemma volt…
Laci: – Mondd csak el!
Dia: – Annyira modern nőnek érzem magam azért, hogy ezt a „né”-t nem akartam erőltetni…
– Azt tudod, hogy akár hatféle neved is lehetett volna?
Dia: – Mindegyiket végigpróbáltam gondolatban, majd felvettem Laci nevét.
– Pedig a sajátodat is megtarthattad volna, miközben a férjed nevét is felveszed.
Laci: – Hogyan is?
Dia: – Lehettem volna akár „Cseh-Nagy”…
Laci: – Vagy a „Nagy-Cseh”!
Dia: – Számmisztikailag ugyanannyi betű.
– Hol találkoztatok?
Dia: – Az uszodában.
– Meglepő…
Laci: – A Komjádi uszodában, 2007 nyarán, júliusban vagy augusztusban, az országos bajnokságon.
Dia: – Főiskolás voltam a Szent István Egyetemen, nyáron hoszteszmunkát vállaltam, miközben agrármenedzser szakra jártam, de eredetileg pszichológus akartam lenni a Pázmányon, viszont három ponttal lecsúsztam, ami a harmincnyolcszoros túljelentkezésnél soknak számít. Mindenképpen tovább akartam tanulni, így a második helyre a Károly Gáspár Református Egyetem pszichológia szakát jelöltem meg, ahová talán még nagyobb volt a túljelentkezés, így maradt a harmadik helyre beírt agrármenedzser szak.
– A pszichológiát értem, de ez az agrárvonal?
Laci: – Pedig van földterületük!
Dia: – Mégpedig szántó, de még mielőtt végképp nem értenéd, mindez azért történt, hogy megismerkedjünk Lacival! A barátnőm ajánlotta, hogy van ilyen lehetőség, azaz úszóversenyeken érmeket átadni mint hoszteszek.
Szerencsés tizenhármas
– Megismerkedésetek napján hányszor kellett érmet átadnod Lacinak?
Dia: – Úgy tizenháromszor.
Laci: – Pontosan tizenkét arany- és egy ezüstérmet nyertem azon az ob-n.
– Akkor volt lehetőségetek beszélgetni. Miről is?
Dia: – Talán a strandolásról. De ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy csak azért úsztál ilyen jól, hogy én adjam át neked az érmet!
Laci: – Utána elkértem a telefonszámát, beszélgettünk, randizgattunk, majd eltelt tíz év… Idén volt a tízéves évfordulónk! Igaz, csak 2005-ben házasodtunk össze, mert én mindent megfontolok, lassan haladok, mindenre meg kell érnem.
– Mi kell ahhoz, hogy valaki jó éremátadó legyen?
Dia: – Mi nagyon sok sportot néztünk édesapámmal, aki dr. Laczkó János, az IMEI egykori vezetője volt.
– Az IMEI magyarázatra szorul…
Dia: – Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet.
– Szóval innen a kötődés a jelenlegi foglalkozásodhoz, amit nem igazán nevezhetünk meg?
(Sejtelmes mosoly, ami igennek értékelhető – A szerk.)
– Maradjunk az éremátadásnál! Emlékszel, hogy milyen zene szólt?
Dia: – A Queen együttestől a „We are the Champions” című dal.
Laci: – Erre nem nehéz emlékezni, mert azóta is mindig ez megy. Talán idén változott végre.
Az esküvőnk ezt követően nyolc év múlva volt, 2015. augusztus 22-én, Nógrádban.
Dia: – Nyolc év alatt mindent megéltünk együtt, az élet gyorsan elszalad! Mondom ezt 32 évesen úgy, hogy én tapasztaltabb vagyok Lacinál, mivel én egy hónappal és kilenc nappal idősebb vagyok nála.
– Kinek köszönhetitek a megismerkedéseteket?
Dia: – Laci két barátjának, akik szintén úszók. Zubor Attilának és Kovács Norbertnek, ők hozták össze a csapatot.
Laci: – Érdekes, hogy „Zubi” már ott volt édesapámék esküvőjén is, biztosan tudod, hogy apukám is úszó volt, két olimpián is részt vett.
– Dia, neked az úszáshoz van valami közöd úgy egyébként?
Dia: – Talán annyi, hogy tudok úszni! A pillangón kívül minden úszásnemben. Kellemetlenül érzem magam, amikor Lacival vagyunk egy medencében.
– Miért nem tanítod meg pillangózni Diát, hiszen ez egy gyönyörű úszás, nem? (Szóvicc – A szerk.)
Laci: – Egy hétköznapi embernek nem nagyon van szüksége arra, hogy tudjon pillangózni! Például jó, ha tud az ember futni, de például rúdugrania nem kell!
– Egyébként meg tudnád tanítani, jó edző lennél?
– Nem érzek magamban erre affinitást, de egy hozzám közel álló személyt meg tudnék tanítani. Visszatérve arra, hogy miért 2015-ben házasodtunk össze. Az egész év a változás éve volt: új helyre mentem, a Kőbánya SC-ből az Egri Úszó Klubba, Turi György helyett Plagányi Zsolt lett az edzőm, és jót tett a környezetváltozás még akkor is, ha Törökbálinton edzek, csak egri színekben.
A teljes cikk a Presztízs Sport 5/10-es számában olvasható.








































