![[token global site-name]](../sites/presztizssport.com/files/imagecache/cikk_allo_320px_jobb/images/csodalatos-dolog-egy-ilyen-hetvege-22447.jpg)
-
Az edzők feladata nehéz ezzel a korosztállyal, hiszen rajtuk áll vagy bukik, hogy ezeket a gyerekeket, akik most 11-12 évesen itt versenyeznek, meg tudják-e tartani majd a felnőtt korosztály számára – fogalmazott Csősz Imre, aki szerint ebben az életkorban még a sikerek és érmek motiválják leginkább a gyerekeket, hiszen ez önbizalmat ad nekik.
– Meglátásom szerint a legtöbben 19-20 éves koruk körül morzsolódnak le, ennek több oka van; egyrészt dönteniük kell az egyetem, a munka, és a sport között, a lányok pedig általában akkor fejezik be a sportot, ha párkapcsolatuk lesz. A tapasztalatok szerint, akik ekkor nem hagyják abba a dzsúdót, azokkal később is lehet számolni – mondta az 1992-es barcelonai olimpia érmese, majd a tornáról beszélt.
– Tíz év után tudott újra rangos versenyt rendezni Debrecen, szerencsére nagyon sokan neveztek, 53 egyesület mintegy 350 indulója mérettette meg magát. Az ide kilátogatók megtapasztalhatták, hogy jó a hangulat, lelkesek a szülők, az edzők, a gyerekek. Csodálatos dolog egy ilyen hétvége! Szerintem inkább itt töltsék el az időt a gyerekek, mint a számítógép előtt. Persze a tanulás is fontos, de az egészséges mozgás, a test karbantartása még fontosabb – mondta az egykori Eb-arany, vb-bronzérmes, aki egy problémára is rávilágított. –
A gyerek korosztálynál nagyon gyakori, hogy a fiatalokkal érkező szülők a „legjobb” edzők. A Debreceni Sportcentrum-SI dzsúdótermét direkt nem üvegfal választja el a folyosótól, a szülők edzés után így is beleszólnak a dolgokba, mert ők körülbelül három hónap leforgása alatt fekete öves oktatókká válnak. Velük nagyon nehéz a trénereknek, őket kell visszafogni kicsit, hogy a fiatalokat ne hajszolják bele a küzdelembe, az idő előtti versenyzésbe. Nyilván van olyan gyerek, akit motivál, ha a szülei szurkolnak neki, és ez bizonyos szinten elkerülhetetlen, hiszen őket is elragadja a hév. A "rosszabb fajta" szülő az, aki cselgáncsozott; ők aztán mindent tudnak a sportról, nehéz őket megfogni, de egyébként aranyosak, lelkesek. Az pedig Debrecenben elmondható, hogy nagyon jó a szülői munkaközösség, nélkülük nem is működne a szakosztály, ők hozzák-viszik a gyerekeket edzésre, alkalomadtán versenyekre. Bízunk benne, hogy a következő rangos debreceni dzsúdóversenyre nem kell tíz évet várnunk, szeretnénk folyamatosan nívós viadalokat rendezni.