Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Könnyek itt, pénz ott

B.P.
|
archív
|
2016.04.05.
|
Azokban a könnyekben minden benne volt. „Bocsánat ezért, de… – csuklott el először Ficza Ferenc hangja, majd a könnyeivel küszködve folytatta. – Ez felejthetetlen érzés nekem, el sem hiszem, hogy itt vagyok. Mindenkinek szeretném megköszönni, aki segített nekem, hogy idáig eljuthassak.” A szakmának, a köridőknek, a beállításoknak itt most nem volt helye. Ez a hétvége az érzelmekről szólt a Zengő Motorsport boxában a mindössze 19 éves WTCC-debütáns, „MicheliszNorbi-utód” számára.

 

 
Azokban a könnyekben minden benne volt. Az a sok nehézség, amit a Zengő-csapatnak ki kellett állnia az elmúlt hetekben. Röviden összefoglalva: azok után, hogy Michelisz Norbert a Honda gyári csapatába szerződött, az is kérdésessé vált, hogy a legsikeresebb magyar autósportcsapat tudja-e folytatni a WTCC-ben. Tudta. Méghozzá úgy, hogy a bajnokságban két extrán fiatal magyarral, a már említett Ficzával (19) és Nagy Dániellel (17) vágott bele a nagy kalandba. Aztán múlt héten szépen kiutaztak Franciaországba az idei szezon első állomására, de nem készültek el az autóik időben. Kölcsönmotorral az időmérőn egy autóval azért elindulhattak, így lett Ficzából a pályán is WTCC-pilóta. Ne csodálkozzunk, hogy ez kiszakadt belőle.
 
Azokban a könnyekben minden benne volt. Minden, amit a fiatal magyar labdarúgókból hiányolok. Nem, ez itt most nem egy „miért stadionok épülnek kórházak helyett” típusú bejegyzés. Komolyan elgondolkodtatott a jelenet. Elgondolkodtam azon, hogy fiatal magyar futballistától mikor láttam legutóbb ilyen érzelmes nyilatkozatot. Olyat, amiből süt, hogy mennyi mindent feláldozott azért, hogy eljusson idáig. Olyat, amiből a vak is látja, hogy fontos neki a hivatása, azzal kel, azzal fekszik, hovatovább, még lelkizik is miatta. Eszembe is jutott: 1998. március 25-én a válogatottban tizenegyes-fogással és ausztriai győzelemmel debütáló Király Gábortól.
 
 
Azokban a könnyekben is minden benne volt. Így utólag például az, hogy a 22 éves Király óta mennyire megváltozott a labdarúgók hozzáállása. Hogy is énekelte a Tankcsapda? „Az jelenti a rangot / Hogy mennyire állat az autód / Mekkora mellű a nőd és hogy / Meddig bírod feltekerni / A kocsiban a hangerőt!” Szomorú, de sokuknak már tényleg csak ez jelenti a rangot. Valahol érthető is, hogy nehéz a földön maradniuk: aki eljut egy NB I-es csapat keretéig, ott produkál egy-két jó meccset, akár már tizenévesen jóval átlagon felüli keresetet zsebelhet be. Ellenpólus: Michelisz Norbert egy idei interjúban azt mondta, hogy két-három évvel ezelőttig egy átlagos magyar alkalmazotti fizetésnek felelt meg a bére. Akkor már világbajnoki futamgyőztes pilótaként. Azt is mondta, hogy kereshet valaki sokat, ha igazán nem szereti azt, amit csinál, nem ér semmit. Lenne is egy kérdésem ezzel kapcsolatban: elnézve az NB I-es meccseket, hány magyar labdarúgón látszik, hogy igazán szereti, amit csinál?
 
Azokban a könnyekben minden benne volt. Még több is, mint azt Ficza Ferenc gondolta.
Még nincs értékelve
Archívum