Félelem nélkül
Búcsúmeccs helyett a rákkal küzdött meg Balzsay Károly
![[token global site-name]](../sites/presztizssport.com/files/imagecache/cikk_allo_320px_jobb/images/felelem-nelkul-21246.jpg)
Én arra emlékszem, hogy ittunk egy kávét a MOB-ban, majd elváltunk. Pár nappal később már az egész sportvilág azt beszélte, hogy Charlie bajban van. Mi történt pontosan?
Januárban kezdődött minden, a nyirokmirigyeim elkezdtek megdagadni. Azt hittük, valami makacs vírus, de már annyira zavart, hogy enni is alig tudtam. Jött a lázas betegség, a mirigyláz, ami három héten keresztül tartott, de a közepén már gyanús volt, hogy semmi javulás nem történt az állapotomban. Beutaltak a László Kórházba a hematológiára, de csak tíz nappal későbbre kaptam időpontot. Teltek a napok és én egyre rosszabbul éreztem magam, péntekre olyan szinten legyengültem, hogy azt éreztem, nem érem meg a hétfőt. Bementünk a kórházba, ahol a recepción közöltem, hogy nekem jövő héten lenne a vizsgálatom, de mivel nem fogom túlélni a hétvégét, a jövő héten már csak a hidegsebész fog rajtam dolgozni. Szegény Tücsi majdnem elsírta magát, tőlem ilyen kétségbeesett dolgot még nem hallott. Egy perc alatt ott volt a doki, egy óra múlva már megvolt a biopszia, és ő mondta először, hogy lehet, mirigyrákom van. Jött a bizonytalan szakasz, amikor naponta változott, hány százalék, hogy ez a betegségem. Kezdtük 30 százalékkal, majd a vizsgálatok eredményének tükrében ez felment 80 százalékig.
A teljes cikk a Presztízs Sport 2/7-es számában olvasható.








































