Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Veszprémi Arsenal, csoki és az a fránya rossz érzés

B.P.
|
http://www.thw-handball.de/
|
2016.10.17.
|
Tíz éve történt, és emlékszem, hogy akkor nagyon megbotránkoztatta a sportvilágot. Volt, aki felháborodott rajta, más csak cinikusan nevetett, amikor szóba került. 2006 őszén az Arsenal Hamburgban lépett pályára, és a Bajnokok Ligája történetében először fordult elő, hogy egy futballcsapat 11 különböző nemzetiségű játékossal állt fel. Mindössze egyetlen labdarúgó volt angol az aznapi Arsenalban (Justin Hoyte), és Arsene Wenger kapott is hideget-meleget a játékospolitikája miatt. Hol van a kötődés, a hagyományőrzés, a patriotizmus, amelyekhez hazai sportolók kellenek?

 

[token global site-name]Hiába voltak eredmények (egy-két hónappal korábban még BL-döntőt játszott a csapat), ezek a gondolatok, mi több, vádak folyamatosan mérgezték az együttes körüli levegőt. Mindez most 2016 őszén egy magyar klub kapcsán jutott eszembe. Más sportág, más közeg, a szituáció azonban kísértetiesen hasonló. Az akkori Arsenalhoz hasonlóan a mostani veszprémi kézilabdacsapat is egy vesztes BL-döntőn van túl, és az új szezonban ugyanolyan nagyra törő terveket szövöget. 
 
A legutóbbi BL-fordulóban például parádés teljesítményt nyújtva, 21–19-re megverték a német topcsapat Kielt. Elég volt csak végigfutni a veszprémiek névsorán, és az említett Arsenaléhoz hasonlóan „multikulti” csapat képe rajzolódott ki. Volt a pályán veszprémi címerrel a szíve fölött horvát, szerb, svéd, bosnyák, izlandi, spanyol és szlovén. Meg persze magyar is – mindössze három, holott a cserékkel együtt 14-en léptek pályára.
 
Nyugtathatjuk magunkat, hogy a három magyarból kettő (a fantasztikus kapusbravúrokat bemutató Mikler Roland és az öt gólig jutó Ancsin Gábor) kiemelkedőt nyújtott, de egy elfojthatatlan rossz érzés akkor is bennünk marad… Kicsit olyan ez, mint amikor nem tudunk ellenállni egy újabb szelet csokinak vagy sütinek. Vágyunk rá, megesszük, de utána furdal a lelkiismeret, hogy nem így terveztük.
 
Veszprémben is vágynak valamire, a régóta üldözött BL-győzelemre. Biztos nem úgy álmodták meg, hogy ezt egy olyan csapattal szerzik meg, amelyiknek az öltözőjében kisebbségben van a magyar szó. De úgy tűnik, csak így lehetséges. A kérdés inkább az, hogy mi a jobb: egy a BL-negyeddöntőig jutó, de „mi kutyánk kölyke” keret, vagy egy győztes zsoldos sereg. Erre hiteles választ csak aznap kaphatunk, amikor tényleg megnyeri a BL-t a Veszprém. Akkor esszük meg a csokit, és utána kell eldöntenünk, hogy megérte-e az azt kísérő rossz érzés. Mert hirdetjük majd büszkén a sporttörténelmi magyar sikert, de… 
 
De legbelül elhisszük-e azt, hogy ez tényleg magyar siker?
 
Még nincs értékelve
Archívum