Pont ettől rettegett Bernd Storck
Az a jó a mesékben, hogy a szerzők olyan életbölcsességeket rejtenek el bennük, amelyek sokszor fel sem tűnnek. Mert a figurák színesek, rajzoltak, kedvesek. Nem vesszük komolyan őket, ami nem baj, egy mesének nem is kell annak lennie. De ha csak a szövegre koncentrálunk, vannak mondatok, amiken fennakad az ember. Nem a gyerek, aki még szabadon szaladgál a világban, hanem a felnőtt, aki már tudja jól, hogy gátakat is vet az útjába az élet, amiket át kell tudnia ugrani. Ilyen bölcsesség ez a mondat is: „Sokféle népek vannak. Az egyik nem akar, a másik nem tud.” Hogy hol hangzott el? A. A. Milne Micimackójában Füles szájából. Hogy ennek az egésznek, Micimackónak, Fülesnek meg a gyereknyelven megfogalmazott bölcsességnek mi köze van a magyar futballhoz?
Kezdődnek a vb-selejtezők, a franciaországi Eb-t megjárt magyar válogatott a Feröer-szigetekre utazik az első fordulóban. Sima három pont – vágja rá tízből tíz szurkoló, és akárcsak Fülesnek, nekik is igazuk van. Ezen a meccsen minden eredmény, ami nem Dzsudzsák Balázsék győzelmét jelenti, elfogadhatatlan. Aztán olvasom Bernd Storck szövetségi kapitány nyilatkozatát, amiben azt mondja, hogy jobban fél ettől a mérkőzéstől, mint az Európa-bajnokságon bármelyiktől. Az ok egyszerű: nincsenek a játékosok olyan fizikai állapotban, neki meg ezúttal nincsen ideje arra, hogy rendbe tegye őket, mint az Eb előtti egy hónapban.
Gyorsan felvetődik a kérdés, hogy a magyar klubok miért nem dolgoznak aszerint a szisztéma szerint, amivel a válogatott is. Aki nem vak, az a saját szemével láthatta, hogy Storck mesternek sikerült az NB I-ben lassított felvételben mozgó labdarúgókat felpörgetnie a nemzetközi tempóra. És bírták a mutatványt. A képességbeli problémákkal, a tehetség hiányával nehéz mit kezdeni, de nálunk sosem ez volt a baj, hanem a fizikai felkészítés. Pont az az elem, amihez nem kell stadion, nem kell szurkoló, nem kell topliga, nem kell semmi, csak szaktudás és tudatosság. És akkor Storck elárulja, hogy a 12 NB I-es klub közül mindössze három olyan van (Ferencváros, Vasas, Haladás), amelyiknek a stábja a nemzetközi futballban alapvető fizikai felmérések szerint dolgozik. És csak ezek tudnak olyan adatokkal szolgálni, amikkel ő ilyenkor, a válogatott meccsek előtti rövid összetartásokon érne valamit.
A válogatott hiába adott reményt az Európa-bajnokságon a sportágnak, klubcsapataink azóta megint leszerepeltek a nemzetközi porondon. Hosszabb távon Storck is csak akkor lehet sikeres, ha a csapatoknál jó szakmai munka zajlik. Ő sem messiás, rá van utalva a magyar edzőkre. Csak az a baj, hogy amikor erre gondolok, Füles szavai jutnak eszembe. „Sokféle népek vannak. Az egyik nem akar, a másik nem tud.”
A magyar edzők is ilyenek (tisztelet a kivételnek): nem akarnak vagy nem tudnak. Én meg azt nem tudom eldönteni, melyik a nagyobb baj...








































