Mr.Tus, a századik
─ Mit csinálsz most?─ Most fáradtan ülök veled szemben, mert éppen Marosvásárhelyről jöttem egy barátomtól, majd megyek az unokámhoz, aki tíz és fél éves, és Laurának hívják, szeretném még ébren találni. De ezt ne vedd sürgetésnek, mert csak miattad jöttem haza! Holnap délben pedig indulok vadászni. Mindig örömmel hallgatlak, legutóbb is néztelek, amikor „P. Béla” taxis ügyében nyilatkoztál.
– Aki szó nélkül megütött egy fiatal srácot, aki számon kérte, hogy miért tépkedi a plakátjaikat…
– Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy miért nem engem kap ki. Annak idején mi jártunk Illés- és Omega-koncertre, 16-17 évesek voltunk, volt olyan, hogy belénk kötöttek…
– A megütött srác is éppen tizenhat volt.
– Nem véletlenül mondtam. Ilyenkor elképedek, hogy fajsúlyilag nem mérhető egyedek milyen penetránsan tudnak viselkedni.
– Kötöttfogásúként kötöttek beléd?
–- Életemben kétszer kerültem balhéba. Az egyik még húszéves koromban, a másik szintén! Akkor négyen-öten támadtak meg, és gondolom, ezt ma nem jó szájízzel mesélik az unokáiknak.
– Mi történt?
– Hát feküdtek a földön! Katonák voltak, és valakibe bele akartak kötni, mi meg ketten voltunk a barátommal. A másik alkalommal éppen esküvőről jöttünk, és egy tizenöt fős galeri a Kodály köröndnél hátulról megtámadott. Engem meg is ütöttek, amit onnan gondolok, hogy a következő edzéseken nehezebben mentem le hídba… Ez a társaság mindenkibe belekötött, aztán kisvártatva ismét öten feküdtek a földön. Nézd, ez úgy van, ha két kutya megy az utcán, egymással szemben, akkor a gyengébb átmegy a túloldalra! Szerintem ma már, aki hátulról megütött, nem úgy csinálná. Méltatlan helyzetbe került.
A teljes cikk a Presztízs Sport 4/10-es számában olvasható.








































