Mesterfogyás
Legendák nyomábanAz egyik, és talán legfőbb ok a szakemberek hiánya, az edzőink felkészületlensége, a képzésben kimaradt sok-sok esztendő. Igen, miközben több edzőlegenda kerül szép lassan egyre távolabb az élsporttól (Szántó Imre, Kemény Dénes, Mezey György, Rátgéber László, Mocsai Lajos, Fábiánné Rozsnyói Katalin stb.), a fiatal generációban egyelőre nehéz meglátni a jövő nagy mestereit. Pedig a futball alaptörvénye, miszerint „végy egy jó kapust”, csak akkor igaz, ha a jó edző már megvan. A kilencvenes évek, a rendszerváltás utáni oktatáspolitika teljesen tönkretette a Testnevelési Egyetem – akkor még Testnevelési Főiskola – remekül működő háromlépcsős oktatási rendszerét (alap, közép, felsőfok). A jól felépített szakfelügyelői rendszer, a testnevelő tanárok edzői szintű képzése, az egymásra épülő oktatási modemek, az élsportolók számára elérhető levelező tagozat garantálta a megfelelő szakember-utánpótlást. A változások utáni, sokszor követhetetlen bolognai rendszer lehetővé tette, hogy komoly képzés nélkül, sportmúlt, sportban való jártasság hiányában is bárki edző, nevelő vagy tanár lehessen. Ennek és persze az oktatási intézmény akkori kaotikus helyzetének köszönhetően elenyészően kevesen választották életpályaként az edzői szakot, és szinte mindenki az egyszerűbb és kevésbé idő-, illetve energiaigényes OKJ-s képzésen szerezte meg az edzői feladatok ellátásához elengedhetetlen papírt. A Magyar Edzők Társasága nemrég készített egy tanulmányt, amelyben megdöbbentő adatként szerepel, hogy a jelenlegi pályakezdő edzők több mint felének nincs edzői szakirányú diplomája. 2017-ben végre újra megindult a szakedzői oktatás, de ennek hatása csak jó pár év múlva lesz érezhető. Az biztos, hogy a szakmai tanfolyamokon képzett „edzők” korszaka ezzel talán szép lassan lecseng, és talán csak azok maradnak majd a pályán, akik valóban alkalmasak a feladatra, akik valóban jó edzők.
A teljes cikk a Presztízs Sport 7/12-es számában olvasható.








































