Kölyök, de nem kétballábas
Reméljük persze, hogy a nickneves kommentek közege nem egy az egyben a magyar közvélemény lenyomata, mert ha ezt feltételeznénk, elkeserítőbbnek tetszene a helyzet a valósnál. Ezzel együtt örömteli, hogy Dzsudzsák és az ő folyton lebegtetett – majd rendre a levegőben is maradó – klubváltása kapcsán a neten is kedvező hangulati fordulat alakul!
Jelesül: a fontosabb weblapok „Zsuzsis” cikkeihez virtuálisan odavetett véleményeknek már „csak” mintegy fele cinikus, irigy, szitkozódó. A többi megvédi Balázst, amiért a magyar szurkolói had ez irányú óhaja ellenére huszonnyolc éves koráig sem sikerült neki európai topbajnokság igazi nagycsapatához igazolni. Sőt, ha most hosszabbít a Dinamóval, tán örökre le is számolhatunk a „nyírlugosi népmesehős fele királyságába” vetett reményünkkel…
Ám mintha kezdenénk elfogadni, hogy nem feltétlenül árulás, kapzsiság és/vagy kudarc a kontinens egyik – ötödik-hatodik, de minimum hetedik – legerősebb ligájának élcsapatát erősíteni. Átlagésszel felfoghatatlanul magas fizetésért! Amit nyilván hétről hétre ki kell érdemelni, hiszen az oroszok sem bolondok, hogy egy kutyaütőbe fektessenek sok zsák eurót.
Dzsudzsákot megbecsülik – ideje, hogy mi is félig telinek lássuk a poharát, s ne beleköpjünk! Mert nem biztos, hogy ha ballábasunk a Lazio, a Liverpool vagy a Hamburg mezében izzadna a Moszkváé helyett, jobb sportoló, ember vagy mesehős volna… Ne feledjük: évek óta magas szinten helyt áll, odateszi magát a válogatottban; piacképes, nemzetközi szintű – magyar futballista. A mi kutyánk kölyke, orosz kennelben. Értékeljük csak, amit elért! Vau.








































