Kitervelt emberölés Dárdai ellen
A legszebb öröm a káröröm, tartja a mondás, és sajnos a közösségi médiában sokszor látjuk, hogy van benne igazság. Általánosságban igaz, hogy minél sikeresebb valaki, annál több rajongója és egyúttal irigye akad. Jól látható ez a legsikeresebb magyar sportolók hivatalos Facebook-oldalain is: férfi vagy nő, autósport vagy úszás, Michelisz Norbert vagy Hosszú Katinka, teljesen mindegy, el kell viselniük a kárörvendőket, akik az első adandó alkalommal kíméletlenül lecsapnak.Ők azok, akik vélhetően a saját keserves életük miatt nehezen viselik el, ha valaki más fürdőzik a sikerben, mert az felnagyítja a saját kudarcaikat. Ezért szinte szurkolnak azért, hogy elbukjon az illető, és ilyenkor jellemzően hangot is adnak annak, hogy kár volt annyira fényezni a „semmit”. Ettől egy-két pillanatra talán jobban érzik magukat, mert ha egy ekkora sztárral is történhetnek rossz dolgok, akkor a saját kudarcaik is elfogadhatóbbak.
Dárdai Pálnak is szembesülnie kellett a kárörvendőkkel, miután a Herthával zsinórban a negyedik vereségét szenvedte el a Bundesligában. A magyar szakember nemcsak itthon örvend rendkívüli népszerűségnek a válogatottal elért sikereinek köszönhetően, hanem Berlinben is, hiszen játékosként a klub legendája, edzőként pedig ő stabilizálta a kinevezése előtt a kiesés elől menekülő csapatot az élvonalban. Elég azonban négy rossz meccs, és máris hangosabbak a negatív hangok, mintha minden korábbi jó meg sem történt volna.
„Nem tűztünk ki teljesíthetetlen célokat… Azok kívülről jönnek. A Bajnokok Ligájáról és az Európa-ligáról beszélnek, ami nem fair, olyan, mint egy kitervelt emberölés. Direkt felcsavarják az elvárásokat, hogy utána elmondhassák, szarok vagyunk. Néha úgy érzem, ezek az emberek a kárörömből élnek” – fakadt ki Dárdai Pál, aki mondandóját az újságíróknak címezte, de az nyugodtan szólhatott az őt és csapatát szapuló ellendrukkereknek is.
A fotelből mindig könnyű megmondani a tutit, csak ilyenkor azon kellene elgondolkodni, hogy miért mi ülünk a fotelben… Jó dolog a szólásszabadság, meg hogy mindenki elmondhatja a véleményét, de az nem jó, ha a kijáró minimális tiszteletet nem adjuk meg azoknak, akik az eredményeikkel rászolgáltak arra.








































