Jó lesz-e nekünk, ha kijutunk a 48 csapatos vb-re?
De Gianni Infantinónak FIFA-elnökként hatalma van. És használja. Most éppen alapjaiban akarja megváltoztatni a labdarúgás legszentebb eseményét, a világbajnokságot. Javaslatára 2026-tól a jelenlegi 32 résztvevős helyett már 48 csapatos lenne a vb. Ráadásul ez már nem is csak terv, miután a múlt héten egyöntetű támogatást kapott a kontinentális szövetségek részéről. „Hatalmas lehetőség ez a futballnak” – értékelt elégedetten a kopasz. Hatalmas lehetőség ez nekünk, a világbajnokságra 1986 óta visszavágyó magyaroknak is – tesszük hozzá mi. De mégis, visszás kérdés ez…Egyfelől persze tényleg nagy esélyt kínál a komoly létszámbővítés a kijutásra a kisebb futballnemzeteknek is. Gazdaságilag is védhető a dolog, hiszen minél több ország van ott a vb-n, annál nagyobb a piac, amelyen értékesíteni lehet a reklámokat. Még az sem feltétlenül igaz, hogy mindez színvonaleséshez vezet. Erre a legjobb példa az idei, 16-ról 24 résztvevősre felduzzasztott Európa-bajnokság volt, amelynek sokak szerint kifejezetten jót tett az olyan üde színfoltok feltűnése, mint Wales, Izland vagy éppen Magyarország.
Akkor mégis mi a probléma ezzel az egésszel?
Hadd érzékeltessem egy rövid visszaemlékezéssel! Lassan három éve, 2014 februárjában készítettünk címlapinterjút Dzsudzsák Balázzsal a Presztízs Sportban. Az akkor még a Dinamo Moszkvában futballozó szélsőt a 2016-os Eb fél év múlva kezdődő selejtezősorozatáról is kérdeztük, és természetesen a jókora létszámemelés is szóba került. „Már annyira felemelték a résztvevők létszámát, hogy aki kicsit is a jobbak közé tartozik, annak minden esélye megvan a kijutásra” – jelentette ki Balázs. És ebben akkor minden benne volt.
Az Eb-re, vb-re, BL-be való kvalifikáció mindig is azért volt olyan vonzó, mert piszkosul nehéz volt megcsinálni. Ez tette igazán naggyá azokat a csapatokat, akiknek sikerült, és ezért vágytak rá annyira azok, akiknek nem. De ha olyan magas lesz a létszám, hogy „akik kicsit is a jobbak közé tartoznak”, simán kijuthatnak, azzal elveszik a különlegességét az eseménynek. Igen, lehet, hogy ez fogja megnyitni előttünk is az utat a világbajnokságra, és ha ott leszünk, senkit sem fog érdekelni, hogy nem a 32-be, hanem „csak” a 48-ba jutottunk be. Az Eb-n sem érdekelt ez senkit, amikor Stieber az osztrák kapuba emelt.
De ha jobban belegondolunk, olyan ez, mint amikor érzi az ember, hogy a barátnője nem szenvedélyből, rajongásból, lángoló szerelemből van vele, hanem csak beletörődésből. Igenis számítana, ha nem arra a világbajnokságra jutnánk ki, amelyre 1986 óta csillapíthatatlanul vágyunk (pláne, hogy az még csak 24 csapatos volt, tehát negyven évvel később ennek pont a duplája lenne a létszám).
Hanem egy „másikra”...








































