Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Hol a határ?

Csisztu Zsuzsa
|
ProfimEdia-Red Dot
|
2016.05.17.
|
Csatt! – szólt hatalmasat. Csatt-csatt! Jött utána még két kisebb és néhány fogak között kipréselt mondat, melyeknek egyáltalán nem volt dicséretszagú a hanglejtése, még ha nem érthettem is, miről és kinek szólt. Szidalmak lehettek románul, s aki kapta, jó ideig biztosan nem felejtette el.

 

[token global site-name]A fizikai és a lelki terror ugyanis része volt a mindennapoknak; ha tetszik, ha nem, ott mindez munkaeszköznek számított. A csattanások idején éppen a másik balettrúdnál álltam, és csak annyira mertem hátrasandítani, hogy megnézzem, ki szipog. Simona Pauca arcán piros ujjnyomokat, és az ujjak között fehér csíkokat láttam. Még egy órával később is… 
1984-et írtunk. A jelenetet nem elmesélték, a saját szememmel láttam. Déván edzőtáboroztam a magyar női tornászválogatottal, ott „vendégeskedtünk”, hiszen mi is – csakúgy, mint a románok – a Los Angeles-i olimpiára készültünk. Ők az egyik, mi a másik balettrúdnál kezdtük a napi kétszer négyórás edzés közül az elsőt a másfél órás, kegyetlenül nehéz balettórával, ami felért egy erőfejlesztéssel. Izmaink ugyanis remegtek a fáradtságtól, miközben fehérre váltan zsibbadt el a magasba nyújtott másik végtagunk, olyan sokáig és olyan sokszor kellett egyik lábunkon állva, a másikat a fejünk felett állóspárgában hosszú percekig megtartani. 
Nálunk ez kevésbé volt divat, de a román válogatottnál gond nélkül csattant a pofon, ha valaki megpróbált egy kicsit lógni. Persze ott mit számított? – gondolhatják, hiszen futószalagon gyártották a világklasszis tornászokat, és akinek nem tetszettek a módszerek, már mehetett is: ezer másik állt mögötte sorba. De nem mentek el, inkább maradtak. Pauca is. Én is maradtam. Csak én itthon. Persze a bojkott miatt. Ő pedig utazott Los Angelesbe. És én ugyan nem kaptam pofont, viszont érmet sem, pedig gyötrődtem eleget a sikerért. Ő olimpiai bajnok lett csapatban és gerendán is. Szabó Katival együtt. Megérte a pofon? Vagy csak azon múlott volna? Döntsék el Önök...
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 4/5-ös számában olvasható.
Még nincs értékelve
Archívum