Ha-ha-ha
… és ez csak három ha a számtalanból… Általánosan eluralkodott idehaza a számolgatás, amivel nekem nem is lenne nagy bajom, ha nem arra futnának ki a leginkább, hogy nekünk a csoport második hely mennyivel jobb lenne, mint az első, mert akkor elkerülnénk a belgákat vagy a németeket a nyolcaddöntőben…Ennek viszont feltétele, hogy szerdán ne nyerjünk, sőt…, mert már egy döntetlennel is nehezen ússzuk meg a csoportelsőséget…
És most nem azzal jövök, hogy ha ezt valaki akárcsak egy hete is elmondja előre, azt minimum körbenevetjük, hanem egy másik sportág ikonját idézem. Sikersportág: vízipóló…
Sok évvel ezelőtt valahogy úgy álltunk egy világversenyen, hogy ha az utolsó csoportmérkőzésen leadunk egy pontot a horvátoknak, akkor a negyeddöntőben visszaadnák, és akkor elkerülhetnénk az elődöntőben a szerbeket, nem emlékszem pontosan, de valami ilyesmit kezdtek egyesek kombinálni.
Őszintén mondom, már a feltételezés is sértő volt, viszont így is hallottam, mit reagált rá ikonunk. „Elképzelni sem tudjuk az ilyesmit! Nézd, ezeket a srácokat itt kölyökkoruk óta arra neveljük, hogy győzni kell, ha beledöglünk is… És akkor meg egy nap álljak eléjük, hogy most mégsem… Micsoda mentális szétcsúszás lenne az ilyen…”. És akkor az erkölcsiről még nem is beszéltünk.
Szóval, a portugálok ellen a mieinknek nincsen semmi ha és ha és ha, csak ugyanaz a nagyszerű csapatjáték, bátor futball és tartás minden pillanatban, amit eddig láttunk tőlük. Ennek a csapatnak lépésről lépésre fejlődnie kell, hiszen pont ezt szeretjük bennük a legjobban, ahogy meccsről meccsre messzebbre tolják önmaguk határait. Ha valamire, hát erre alapozhatjuk a magyar foci jövőjét, nem pedig egy trükkös módon elért negyeddöntőre…
Ugye, ebben egyetértünk?
Igen… hát akkor cserében elismerem, hogy de jó volna a nyolcaddöntőben Walest vagy Szlovákiát kapni…








































