Csalás
avagy csalás, csalás és csalás
Egyébként pedig nem is minősíthetetlen, nagyon is minősíthető: piszkos munka volt! Az pedig épp elég, hogy Lőrincz Viktor ilyen nagyszerűen fegyelmezte magát a szőnyegen, nekünk nem muszáj így tenni. Mi nagyon is kimondhatjuk: megengedhetetlen, amit a bírók műveltek!
Fél perccel a vége előtt az aktív birkózót, tehát azt, aki állásból csinált akciópontot, visszainteni a semmire, nos, ez egyértelmű és durva döntés. Gyakorlatilag a német nyakába akasztották Viktor megszolgált bronz érmét.
A nagyobbik baj, hogy már az előző birkózómérkőzéseken is volt egy rossz érzésem, valahogy túl sok ilyen elfogadhatatlan döntés éri a mieinket, sőt, az igazság szerint már a cselgáncs közben is ez járt a fejemben. De eddig ezt betudtam a szurkolói elfogultságnak.
Nem kellett volna! Nem lehet ugyanis hagyni, hogy hosszú évek munkáját egyszerűen lenézhessék és semmibe vehessék azok, akiknek éppen a sportszerűség és az igazság képviselete lenne a dolguk.
Azt hiszem, ezzel a magyar szövetség vezetői is egyetértenek, legalábbis Facebook bejegyzésükből ez derül ki.
Csak hát ilyen helyzetben nekem a szövetség ne a médiában írogasson, hanem szólaljon fel, tiltakozzon, küzdjön az igazáért, képviselje a versenyzői érdekét, védje meg minden áron! Hol vannak ezek a kezdeményezések?
Egyelőre, csak annyit láttunk, hogy Sike András még hosszú ideig osztotta a zsűrit, ötpontos dobást nyilván nem csinálhatott rajtuk, ez tehát első lépésnek elég, de most jöjjön a folytatás!
Szeretett sportágunkat, a birkózást évekkel ezelőtt komolyan fenyegette a veszély, hogy kirakják az olimpia programjából, ha nem lesznek radikális reformok. Reformok? Ezek nem reformok, ezek a nyolcvanas évek…
Sokáig azt hittem, hogy a legképtelenebb sport az evezés, ahol ülve és háttal lehet haladni a cél felé… Most megtanultam, hogy a birkózásban is lehet öngólt lőni!








































