A Cigánykirály legendája
A bokszmérkőzések jelentős része viszonylag könnyedén megjósolható: leggyakrabban a favorit behúzza a győzelmet, a kérdés csak az, hogy végigmegy-e a meccs, vagy idő előtt lezárja azt az esélyes. A Deontey Wilder kontra Tyson Fury visszavágónak a szakma által legtöbbször feltett kérdése is az volt, hogy az angol képes lesz-e újra felállni a leütésből – mint tette azt az első találkozón –, mert az alig egy évvel korábbi odavágóhoz hasonlóan most sem feltételezte senki, hogy a 95 százalékos KO-statisztikával rendelkező Wilder legalább egyszer ne találjon be az előírt harminchat perc alatt. Fury persze elmondta, hogy most agresszív lesz és ki fogja ütni Wildert, de ezt a családján (persze ez is rengeteg embert jelent) kívül senki nem gondolta komolyan. Egyszerűen nem jött ki sehogy ez az eredmény. Tyson Fury amatőrként, de profiként sem számított nagy ütőnek, igaz, a kétezres évek magyar nehézsúlyú bajnokát, Bernáth Istvánt kétszer is kiütéssel verte, de főleg a technikai repertoárja és a hatalmas méretei ellenére is légiesen könnyed mozgása tette őt mindenki számára megoldhatatlan feladattá. Olyan érzéke, képessége volt és van a sportághoz, ami taníthatatlan és készségszintre emelt rengeteg fontos sportági összetevőt. A kondicionális képességei közül csak az erő az, ami átlagosnak nevezhető, minden más extraklasszis szint. A teljes cikk a Presztízs Sport 8/3-as számában olvasható.








































