Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Véget ért az éjjel?

B.P.
|
ProfimEdia-Red Dot
|
2016.09.07.
|
Tavaly novemberben, amikor Kleinheisler László élete első válogatott meccsén a norvég kapuba bombázta a labdát, abban a pillanatban varázslatos utazás kezdődött a magyar futballban. Először csak ezrek, aztán már tízezrek, sőt százezrek énekelték meggyőződéssel, hogy az éjjel soha nem érhet véget. Aztán jött kedd este egy rossz meccs, és hirtelen véget ért az éjjel. De nem kell, hogy így legyen!

 

[token global site-name]Várható volt, hogy eljön ez a nap. A labdarúgás olyan játék, amelyben a világ legjobb csapatainak is vannak rossz mérkőzései. Olyanok, amilyen a magyar válogatottnak a Feröer-szigetek elleni 0–0 volt. Sosem az volt a kérdés, hogy lesz-e újabb kínosnak mondható eredmény. Mindig is egyértelmű volt, hogy lesz. Az volt a kérdés, hogy az a hit, elszántság és pozitív hangulat, ami tavaly november óta felépült, lesz-e olyan szilárd, hogy ezt kibírja. A tegnap esti reakciókat, a Facebookon kiboruló emberek hozzászólásait nézve olyanok voltunk, mint Ikarosz a görög mitológiában. Túl közel repültünk a Naphoz a szerelem szárnyán, viaszból ragasztott tollaink leolvadtak, és többé már nem repülünk tovább... Az éjjel véget ért.
 
Tegnap este újra bebizonyosodott, hogy a végletek emberei vagyunk. Az Európa-bajnokság alatt úgy ünnepeltük a magyar válogatott tagjait, mintha megnyerték volna a tornát, most pedig két fontos pont elhullajtása miatt hirtelen újra falábúnak tituláljuk őket. Nincs köztes út, csak menny és pokol, pedig mint mindig, az igazság éppen félúton van a kettő között.
 
Persze, hogy nagy baj volt a feröeri döntetlen, hiszen a világranglista 158. helyezettje ellen két meccsen hat ponttal kellett számolni. Egy hozzávetőleg Nagykanizsa lakosságú ország válogatottját meg kellett volna tudni verni. De el kell fogadni, hogy ilyen a futball: kell hozzá egy kis szerencse is. Két éve az előző selejtezőcsoportban is játszottunk a Feröer-szigeteken, akkor Dárdai Pál vezetésével egy elképesztően mázlis Szalai Ádám góllal kiizzadtuk a három pontot. Jobban játszottunk akkor, mint legutóbb? Nem, sőt! De akkor szerencsénk volt, most meg az ajtó-ablak helyzet is kimaradt. Ez benne van ebben a játékban, ezért is szeretjük (vagy most éppen utáljuk).
 
Egyetlen mérkőzés eredménye miatt elfelejteni azt, hogy mennyit fejlődött a válogatott az utóbbi egy-két évben Dárdai Pál és Bernd Storck munkájának köszönhetően, ostobaság lenne. És eltemetni a válogatottat az első forduló után a vb-selejtezőkön szintúgy. Ne engedjük el ilyen könnyen a nyári hangulatot! Ilyenkor kell még inkább odaállni a csapat mellé, mert meg fogja hálálni. Remélhetőleg már októberben Svájc ellen. Hogy az éjjel mégse érjen véget. 
 
Még nincs értékelve
Archívum