Szívvel, hittel, lélekkel
– Az önmagában nem szokatlan, hogy valaki magas szinten sportol, és mellette előadóművészettel is foglalkozik (vagy fordítva), de hogyan jött nálad mindehhez a teológiai érdeklődés és végzettség?– Tudni kell, hogy a nagypapám katonatiszt, a nagymamám énektanár, az anyukám pedig irodalomtanár volt, de katolikus lelkész is akadt a családunkban: a nagybátyám. Konzervatív értékek mentén nőttem tehát fel, rendszeresen jártunk vasárnapi misére, innen a teológia iránti fogékonyság. Na, meg onnan, hogy az életben lépten-nyomon azt tapasztalom, hogy mindennek az alapja a hit…
– Ezt legkorábban talán a sportban tapasztalhattad. Az ökölvívást mikor kezdted?
– Ma már nehéz elhinni, de fizikailag nagyon gyenge gyerek voltam, messze elmaradva a kortársaimtól. Ugyanakkor hipermozgásos, extrovertált. Mindig gond volt a magatartásommal, úgyhogy édesanyám 8-9 éves koromban levitt bokszolni. Na, az helyretett! Eleinte, mivel törékeny is voltam, legalább hat különböző törést elszenvedtem, de idővel megedződtem. A sport fizikai és szellemi értelemben is megváltoztatott: átformálta a jellememet, elkezdtek javulni az iskolában a jegyeim, céltudatossá váltam. A teremben azért átértékeli az ember az egóját… Ott tanultam meg azt is, hogy bármit csinálok, azt szívvel, hittel és lélekkel tegyem! Ezért nyerhettem később díjakat is.
A teljes cikk a Presztízs Sport 8/6-os számában olvasható.








































