Sajtburesz-2
avagy a befityegés lélektana…
Itt van például rögtön az amerikai sajtó. „Nálunk máris bevágódott”, írták. Ők persze rögtön kódolták, hogy Tamás a 200 pillangó döntőjén a bevonuláskor John Cenát, pontosabban legendássá vált kézmozdulatát idézte. A dolog úgy működik, hogy tenyerünket a szemünk előtt többször elhúzzuk jobbra majd balra, s annyit tesz nagyjából „…legyőzhetetlen vagyok.”John Cena nekem annyit azért nem mondott, ezért kicsit utána néztem. Nos, a Facebookon 42 242 111 embernek tetszik, hát azért az komoly, miheztartás végett Brad Pitt: 3 és fél millió.
Ennyit a pankrációról…
Szóval Tamás nemcsak bronzérmes lett, de az a lazaság, ahogy kezelte…
„Nem így terveztem, de ha már ott volt mellettem Michael Phelps, gondoltam, rántsuk meg, miért ne verhetném meg most… Úgy számoltam, a negyedik idővel befityegek a hatos pályára” – nyilatkozta Kenderesi az előfutamok után.
Na, ez az a stílus, amit mi, magyarok annyira szeretünk a sportolóinktól!
Kárpáti Györgynél, közvetlenül a Helsinkiben megszerzett pólóarany után ugyanez így hangzott: „Szepesi Gyuri mikrofont dug az orrunk alá és én még a vízből selypítem életem első, nagyon megfontolt és végtelenül szakszerű nyilatkozatát: Ütöttek-vertek ezek a nagydarab palik, de mi mégis megruháztuk őket…! ”
Vagy a másik kedvencem, amikor Londonban a háromszoros olimpiai bajnok Kiss Gergely a legszentebb pillanatban a dobogóra lépéskor még odasúgta az „újonc aranyérmes” Varga Daninak, hogy az olimpiák végén „jobb lábbal szoktunk fellépni” a dobogó tetejére…
Minden fejben dől el, – mindig, minden pillanatban észnél kell lenni, túl kell járni a másik eszén – ennek a tudatállapotnak a mellékterméke, vagyis inkább alapfeltétele az állandó riposztkészség, a sok bemondás és halhatatlan poén.
Úgy tűnik, Kenderesi Tamás ebben fekete öves!
Mint ahogy az az ismeretlen olimpikonunk is, aki Katinka szerint így gratulált neki a harmadik aranyához… „Te, azért azt ugye tudod, hogy nem a Vidék Bajnokságon vagyunk…?!”








































