Reménykedés helyett a munkában hisz
Irigylésre méltó, ha valaki egy olyan sportban eredményes, amelyet milliók űznek hobbiként. Te szeretsz még síelni?Én sízni szeretek! Székelyföldön, Csíksomlyón is mindig így hívtuk: sízni. Persze ma már mást jelent számomra, mint annak idején, amikor elkezdtem, de a szerelem az továbbra is megvan. Gyerekként a bátyámat követtem, de amikor ő elment jégkorongozni, akkor én már rabja voltam, és ha csak tehettem, kizárólag a sível foglalkoztam.
Azért, mert tehetséges voltál?
Nem tudom, hogy tehetséges voltam-e, vagy nem. Igaz, megnyertem a korosztályos versenyeket és a nálam idősebbeket is sikerült legyőznöm, de a tehetség itt nem csak az eredményeken látszik. A tehetségért meg kell dolgozni. Ha valakinek jó a koordinációja, a mozgása, nagy előny, de ettől még nem lesz hosszú távon sikeres, azért nagyon meg kell dolgozni. Szerencsére én már fiatalon megkaptam a lehetőséget, hogy csak a sporttal foglalkozhassak, ez lett a hivatásom.
Hivatásos síversenyző?
Hivatásos rendőr. Amikor betöltöttem a 18-at, felvettek a román rendőrségbe, altisztként szolgáltam.
Rendőrruhában igazoltattad az embereket?
Dehogy! Kizárólag síruha volt rajtam! Igaz, adtak pénzt arra, hogy megvegyük az egyenruhát, de azt mindenki másra költötte, és nekem csak a sportra kellett összpontosítanom. Sportállásba kerültem. Szerettem is, fizettek érte, el tudtam magamat látni; többre nem is vágyik egy fiatal sportoló.
A teljes cikk a Presztízs Sport 5/1-es számában olvasható.








































