Nem kell vicsorogni!
Ennyire fontos az első kézfogás? Bejártam Tolnát, Baranyát, háromszáznegyven amatőr meccs, 15 WSB-s összecsapás van a hátam mögött, és immár kilenc győztes profi mérkőzés. Rengeteg ellenféllel találkoztam; azt hiszem, nyugodtan nevezhetem magam profi bunyósnak. Hiába nézegetjük egymásról a videókat, sok mindent nem árul el. Az emberben benne van az adrenalin a mérlegelés pillanatáig, aztán amikor először farkasszemet néztek, amikor a mérlegelésnél kezet fogtok, akkor jön a megnyugvás.
Nem tudom rólad elképzelni, hogy gyakorolod a mogorva nézést.
Mindig jókedvű vagyok, nevetek, mosolygok.
HA HÚZOGATNÁM A SZÁMAT, VICSOROGNÉK, NEM LENNÉK ELŐRÉBB, NINCS RÁ SZÜKSÉGEM.
Azt mondják, a profi mezőnyben a tízedik meccs környékén jöhetnek az igazán nagy feladatok.
Mindenképpen erre készülünk. Nagyon bízom benne. Rácz Félixtől azt kértem, minél előbb nemzetközi címért küzdhessek, karácsonyra szeretnék egy övet a fa alá. Az összesített világranglistán ezernegyvenhét emberből a huszonnyolcadik helyen állok.
A teljes cikk a Presztízs Sport magazin 3/11-es számában olvasható.








































