Karácsony (f)elé
Aztán egy másodperc alatt a feje tetejére áll minden: egy négyhez közelítő kis méretű bandita, és az első életévét éppen csak betöltő cseppnyi bohóc átveszi az irányítást. A nagyobbik a bicajával oda-vissza szlalomozik a nappaliban, aztán vagánykodva, lazán ledobja a bringát, ahogy azt a nagyoktól látta. A kicsi sem akar lemaradni, minden általa ismert állat hangját utánozza, majd saját produkcióját tapssal jutalmazza, mindent megtesz, hogy rá is jusson a figyelemből. Ez a mások számára káosznak, zsibvásárnak tűnő állapot nálunk a napi rutin része. Nem zavar, sőt imádom ezt a kavalkádot, mert amikor csak ránézek az önfeledten játszó, csibészkedő srácokra, tudom, én vagyok a világ egyik legszerencsésebb embere. Mert velük lehetek.
Címlapsztorink főszereplője, a kétszeres birkózó-világbajnok Bácsi Péter napi szinten él át hasonló szituációkat. Kemény fickó, a szőnyegen igazi gladiátor, de minden energiájára szükség van (a karácsonyi fotózáson is bizonyította), amikor a két vagány, életvidám kisfia figyelmét kell lekötnie. Édes teher ez, párja, gyermekei biztos hátteret jelentenek számára. Péter komoly nemesfém-kollekciót gyűjtött össze eddigi pályafutása során, de családapaként nem kérdés: van, ami sokkal többet ér az aranynál…
Közben nálunk kicsit lenyugszanak a kedélyek, Tűzoltó Sam kalandjain izgulnak a fiúk. Johnny is lassan a dal végére ér:
„… egyetlen élet,
de különbözők vagyunk,
a legjobb, ha
segítjük egymást,
segítjük egymást…”
Ne csak karácsonykor!
Áldott, békés ünnepeket, boldog új évet kívánunk olvasóinknak, üzleti partnereinknek.
(A cikk a Presztízs Sport 6/12-es számának szerkesztöi előszavaként jelent meg.)








































