Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Irány Irán!

Kovács Kokó István
|
Csoma Róbert és Initial drifters archívuma
|
2016.03.29.
|
Ezt a kijelentést viszonylag ritkán teszi az ember főleg amiatt, hogy a célország nem tűnik álom-úticélnak. Ki találta ki, és honnan az ötlet, nehéz kibogozni – és talán nem is fontos –, a lényeg hogy sokadik alkalommal rendezték meg, ezúttal Iránban, még pontosabban Qeshm szigetén, az Artists Football7 World Cup nevű labdarúgótornát. A felhívás és a megkeresés a jelenleg Svédországban élő egykori Vasas-edzőn, Abbas Razavin keresztül érkezett, és a delegáció szervezése is az egykori angyalföldi játékosokra hárult. Az utazó csapat az élet és a művészetek több területét is lefedte: Zombori Zalán, Bukva Géza, Balogh Zoli, Vincze Ottó, Egressy Gábor labdarúgóként, Puskás Peti, Sándor Péter vagy Gyetván Csaba színészként, Leányvári József és Candyman mint lemezlovas, én pedig mint olimpiai bajnok vendégművész kerültem a keretbe. A kiírás viszonylag egyszerűnek tűnt: hozd a csapatot, lehetőleg minél több művészt, és mivel a játékot gólra játsszák, az sem baj, ha egy-két labdarúgó is pályára lép.

 

[token global site-name]Anélkül, hogy megbántanánk iráni barátainkat, bátran kijelenthetjük: nem vártunk és nem is reméltünk németes precizitást a szervezőktől, de hozzáállásukról sokat elárul, hogy a tizennégy fős csapat jegyei csak az indulás reggelén érkeztek meg, sőt válogatottunk több részletben, és több irányból közelítette meg az úti cél köztes állomását, Dubajt. A legnehezebb helyzetbe talán én kerültem: a jegyem még reggel sem jött át, már el is indultam hazafelé, amikor utánam szóltak, hogy mégiscsak repülök, futás vissza a reptérre. Ez a lazaság a későbbiekben sem változott, sőt a visszaútra szóló repülőjegy (mint problémaforrás) a túra teljes ideje alatt gátolta az igaz barátság kialakulását. Dubajban még minden a tervek szerint alakult, sőt valószínűleg az Emírség és a Qeshm-sziget közötti alig 40 perces repülőút volt a rendezők legkiemelkedőbb alakítása, hiszen a reptér egyes terminálján egy minden luxussal felszerelt privát Jet, egy 20-25 személyes, bőrfoteles, a James Bond-filmeket idéző magángép várta szájtátva csodálkozó csapatunkat. Tegyük hozzá, az emelkedett hangulatot tovább fokozta az a pár palack Sir Henry Morgan karib-tengeri kalózról elnevezett rum, amelynek jelmondata – miszerint az élet nem más, mint szerelem és rablás – hamar valóra is vált. Azt tudtuk, hogy Iránban nem árulnak alkoholt, de hogy még a borízű almát is elkobozzák a vámon, arra nem gondoltunk. Egy kisebb vidéki italbolt raktárkészlete került az iráni vámosoknak öltözött „kalózok” birtokába. Későre járt, sokat utaztunk, nem vitatkoztunk, reméltük, hogy a szállás és a reptér közti távolságot hamar letudva mielőbb ágyba kerülünk. Itt kapott egy újabb mélyütést a csapat. Ugyanis hiába van mindössze 4-5 út a szigeten, kiderült: ha valaki életében először vezet itt – mint ahogy a Teheránból iderendelt sofőrünk –, akkor simán tud két órát bolyongani az alig 45 kilométeres távolságon. Helyi idő szerint hajnali 5 óra volt, mire nagy nehezen házba, szobába, ágyba került a csapat. Ám egy óra múlva már talpon is voltunk, köszönhetően az 500 méterenként található minaretek erkélyéről imára hívó müezzinek ellenállhatatlan hangoskodásának. Ami este, a holdfénynél egzotikus és romantikus homokos tengerpartnak tűnt, az a vakító napfényben kiábrándító bányatóvá változott. 
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 4/3-as számában olvasható. 
Még nincs értékelve
Archívum