Harcra várva
– Az első sportélményem ugyan a focihoz köt, de az igaz, hogy a Spartacus birkózótermében ért, mert a birkózók nagyon szerettek focizva bemelegíteni – emlékszik vissza ifjabb Növényi Norbert. – Talán kétéves lehettem, amikor apu elvitt Fótra karatézni, de ott még csak a futást szerettem. Hiába próbált édesapám megfertőzni a küzdősporttal, kipróbáltam az ökölvívást, a birkózást, de még túl fiatal voltam ahhoz, hogy magával ragadjon. Szerencsére nem erőltette, így a kosárlabda és a foci töltötte be nálam a sport szerepét. Alig tíz éve, hogy apu megnyitotta a saját edzőtermét, ott döbbentem rá, hogy ez a legjobb sport!Minden benne van
– Melyik: a birkózás, az ökölvívás vagy az MMA?
– Számomra az MMA, a vegyes harcművészet a tökéletes küzdősport. Minden benne van. Már az ókori görögök is űzték, igaz, még pankrációnak hívták, de a UFC vagy a Pride FC már a kilencvenes években nagyon népszerű volt. A bokszról azt mondják az angolok, sweet science, azaz édes tudomány, a jiu-jitsu a gentle arts, azaz a kedves művészet, a birkózás pedig alapsport, hiszen a gyerekek is birkóznak, de amikor ez mind megtalálható egyetlen sportban, az maga a csúcs!
– Ehhez képest alig harminc éve sikerült újraéleszteni és sportággá fejleszteni…
– Létezett és létezik a szambó és a kempó, ami nagyon hasonlított az MMA-ra, és itthon is próbálkoztak utcai harc elnevezéssel, de akkor még a közönség csak a brutalitást látta benne, és nem a sportot. Arra, hogy rakjunk össze minden küzdősportot, mindig megvolt a törekvés, és ez az úgynevezett MMA, a mixed martial arts, a kevert harcművészet a UFC és a Pride rendezvényeken jelent meg először ezen a néven. Ahogy mondtad, ez még nincs harminc éve, de ma már Amerikában és szerte a nagyvilágban a népszerűsége utolérte a pankrációét vagy az ökölvívásét.
A teljes cikk a Presztízs Sport 8/12-es számában olvasható.








































