Haladás a Haladással
‒ Kiesőhelyen vetted át a Haladást. Mi történt azóta?‒ Sok új dolgot hoztunk az edzői stábommal, és „alánk dolgozott” keményen a Swietelsky is, amely a hátteret biztosította. Bent maradtunk, és amikor ez az interjú készül, már stabil NB I-es csapat vagyunk! Remélem, hogy minden átigazolási időszakban erősebbek és erősebbek leszünk. Az edzői stábban dolgozik Garami Zsolt, aki Garami József fia. Neki is meg kellett küzdenie a „Garami fia” jelzővel. Ha valaki, én tudom, hogy milyen ez…
‒ Melyik apuka szól bele jobban a csapat dolgaiba?
‒ Egyik sem, de mindketten segítenek, és tudod, az nem baj, ha két volt szövetségi kapitány elmondja a véleményét. Garami Józsi bácsival sokat meccseltünk, amikor én az Újpest vagy a Vasas edzője voltam, ő pedig az MTK-é. Nagyon jólesett, hogy kollégaként tekintett rám, és azt mondta: „Na, fiam, te már közénk tartozol!”
Tudod, én védő voltam ugyan, de a támadófocit szeretem játszatni a csapatommal. Persze büszke vagyok arra is, hogy kevés gólt kaptunk, de a publikumot a támadófoci tudja meghódítani! Mondom ezt úgy, hogy hétszer nyertünk 1–0-ra, egyszer pedig 2–1-re, azaz volt nyolc egygólos győzelmünk, és a szurkolóink ugyanúgy örültek. Megbecsülték. Azért a kevés gól okán is fontos megemlítenem Király Gabit. Én még ilyen játékost nem láttam, aki ennyire szereti és szolgálja a klubot, mint ahogy én is szoktam. Én nem egyik napról a másikra „csókolgatom a címert”, de boldog és büszke vagyok, hogy a Haladás edzője lehetek!
A teljes cikk a Presztízs Sport 4/3-as számában olvasható.








































