Gólok és angolok
Igen, egy angol barátomtól hallottam a viccet, és igen, az illető a Tottenham Hotspur bérletese. Sőt egész véletlenül Johnnak hívják. Már hatvanhat éves, és tízéves kora óta szorít a Spursnek. Éppen vele támasztjuk a pultot egy londoni pubban, amikor megkérem, hogy – értem én a poént, de – árulja már el, valójában mi okból választotta a kék-fehéreket. Egy kelet-londoni születésű fickótól ez ugyanis merőben szokatlan döntés, hiszen arrafelé tényleg az egykori munkáscsapat, a Kalapácsosok (West Ham) vagy legnagyobb riválisuk, a Millwall melletti elköteleződés a menő. De John kikezdhetetlen magyarázattal szolgál. Elmeséli, hogy kilencévesen sajnos elveszítette az édesapját, és a szomorú eset után a család Észak-Londonba költözött. Ott, az új iskolában a kis Johnny valamennyi osztálytársa az Arsenalért rajongott, ő pedig egyszerűen csak idegesíteni akarta a többieket valamivel. Így találta ki, hogy tottenhames. Aztán lassan tényleg az lett, és az is maradt örökre. Mert az angoloknál a csapatválasztás, ugye, egy életre szól. Ahogy Johnnál a feleségválasztás is. Ő úgy fogalmaz, hogy a hitvese után „másodikként” a királynőt szereti még, ezért próbálja minél több fotóját összegyűjteni a pénztárcájában bankjegyek hátoldalán.
A teljes cikk a Presztízs Sport 5/1-es számában olvasható.








































