Felesleges adomány? Elítélve!
Egészen a múlt hétig két fajta ember létezett. Az egyik, aki még nem hallott Toni Kroosról, és a másik, aki a világ egyik legjobban passzoló középpályásának tartotta. Nem nagyon volt köztes út, mert a négyszeres Bajnokok Ligája-győztes és világbajnok német nem az a tipikus futballsztár. A pályán vérprofi és posztja legnagyobb klasszisai közé tartozik, de a magánéletében szinte észrevehetetlen. Nem az a fajta, aki három Ferrarit és négy Lamborghinit tart a garázsában, hogy minden nap a másikat futtassa meg. Toni Kroosnak sosem voltak botrányai, a háromgyermekes családapa a Real Madridon belül sem tartozik a hangadók közé, a pályán kívül pedig kifejezetten kerüli a nyilvánosságot. Mondhatni csendes, visszafogott, és amennyire az ő esetében csak elképzelhető, átlagos életet él. Ezért aztán nem vált ki sok ingert az emberekből: a futballtudását szinte mindenki elismeri, de mivel a személyisége a szürke zónába tartozik, nincsenek hisztérikus rajongói és gyűlölői sem.
Aztán múlt héten egy rádióinterjúban kiszaladt a száján egy mondat, ami mindent megváltoztatott. „A fizetéscsökkentés olyan, mint valami fölösleges adomány a klub számára” – reagált arra a felvetésre, hogy jelen helyzetben, amikor szünetel a teljes futballélet a koronavírus-járvány miatt, a labdarúgók jussát csökkenteni kellene. Elég volt ennyi, és nem számított semmi, az sem, hogy egyébként Kroos mivel magyarázta az álláspontját, élő céltáblává vált az interneten.
Pont ez a gyors ítélkezés az, ami a személyes kapcsolatok világában csak nagyon ritkán fordul elő. Mert ott kíváncsiak vagyunk a másik álláspontjára, nemcsak rányomjuk a bélyeget, aztán lapozunk tovább. Itt is érdemes Kroos szavai mögé nézni. Ő azzal érvel, hogy kapja meg a teljes fizetését, mert nem a Real Madridon szeretne segíteni a pénzéből, hanem azokon a szervezeteken, amelyeknek most tényleg égető szüksége van erre. Tehát nem arról van szó, hogy azt mondja, a futballistáknak nem kell anyagi felelősséget vállalniuk a nehéz helyzetben.
Kroos szájából mindez ráadásul hitelesen hangzik, hiszen ő már a járvány előtt is a legjobban adakozó labdarúgók közé tartozott. 2015 óta például az alapítványán keresztül gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermekeknek igyekszik boldogabbá varázsolni a még megmaradt napjaikat, illetve támogatni a családjaikat. Nagy valószínűséggel most sem a negyedik Ferrarira kell neki a teljes fizetése, hanem azért, hogy segíthessen.
De mindez egy mondat alapján nem derülhet ki. Talán ítéletet sem kellene hirdetni ennyiből.








































