Feczkó Tamás: Mintha nem is Magyarországon élnénk!
– Nagyon jólesett, hogy megemlékeztek rólam, de ez nemcsak nekem szólt, hanem a csapat teljesítményének és a teljes edzői stábnak. Persze, én különösen hálás vagyok, mert még egyetlen névnapomon sem köszöntöttek föl ennyien – több mint 8 ezren…„Nem az én személyem a fontos, hanem a csapat legyen eredményes”
– Mindenesetre elég ritka, hogy egy idegenből származó szakember ilyen hamar el tudja fogadtatni magát az azonnal eredményt követelő diósgyőri szurkolókkal…
– A székfoglalómban is elmondtam: nem az én személyem a fontos, hanem a csapat legyen eredményes. Szerencsére sikerorientált játékosokkal dolgozhatok, akik mindent megtesznek a DVTK meneteléséért. Az öltözőben hamar sikerült igazán családias hangulatot kialakítani, örömteli, hogy jöttek az eredmények, az pedig még inkább, hogy már a Kisvárda elleni bajnokira a B-közép is visszatért. Utána a drukkerek már skandálták is a nevem…
– Az Újpest elleni találkozó utáni sajtótájékoztatón ígéretet tett arra: többet fut majd a jövőben. Hol tart most – a karantén közepén – az egyéni edzésekkel?
– Maradjunk annyiban, hogy elkezdtem, de éppen a vírusjárvány miatt nem mondható rendszeresnek a testmozgás. No, és azt sem szabad elfelejteni: mivel egész nap itthon vagyok, végre elég időt tudok tölteni a másfél éves kisfiammal, Tomival, aki az elmúlt 18 hónapban összesen nem látott annyit engem, mint a veszélyhelyzet kihirdetése óta.
– Hogyan került a Diósgyőr látókörébe? Hiszen amennyire váratlan volt az MTK-tól való tavalyi elküldése, legalább annyira meglepő, hogy szeptember közepén Ön ülhetett le a miskolci kispadra…
– Bevallom: nem a Diósgyőr volt az egyetlen NB I-es csapat, amelyik megkeresett, egy másik klub is szólt, hogy a válogatott mérkőzések miatti szünetben váltani szeretnének. De a DVTK-nál végig éreztem, hogy csak bennem gondolkodnak, és amikor leültünk tárgyalni, tetszettek azok az elképzelések, tervek is, amelyeket felvázoltak.
– Melyek voltak ezek?
– Amiben az első pillanatban egyetértettünk: a Diósgyőr – a legnagyobb és legnépszerűbb vidéki klubként – az elmúlt években nem a hírnevéhez méltón szerepelt. Éppen ezért – a tabella utolsó helyezettjeként – első lépésben a stabil középcsapattá érés volt a legfontosabb cél, majd később innen feljebb is lépni. Az mindenesetre nagyon jólesett, hogy Leisztinger Tamás tulajdonos abszolút a támogatásáról biztosított.
A teljes cikk a Presztízs Sport 8/5-ös számában olvasható.








































