Egy rém rendes pasas
Ha a hírek igazak, hamarosan a Chicago Fire újdonsült igazolásaként Nikolics Nemanja is chicagói lakos lesz, akárcsak a rém rendes család rém rendes pasasa. Teljes bizonyossággal jelenthetnénk ki, hogy az irányítószámnál több közös soha nem lesz az életükben, mármint Nikóéban és Bundyéban. De mégsem tesszük, mégsem lehetünk ebben megkérdőjelezhetetlenül biztosak.Persze nem arra gondolunk, hogy Nikolicsból valaha is cipőbolti eladó lesz. Azt sem feltételezzük, hogy párjára, Nórira egy nap nem úgy fog ránézni, mint a nőre, akibe beleszeretett. És minden bizonnyal sokkal jobb, boldogabb életet biztosít majd kislányának, Tijanának, mint a jó öreg Al a sorozatbeli Kellynek és Budnak. Anyagi problémái már az életben nem lesznek, még úgy sem, hogy tavaly visszautasított egy olyan kínai ajánlatot, amellyel – ahogy ő fogalmazott – a dédunokái életét is megalapozhatta volna. De az átlagon felüli életszínvonal sikeres labdarúgóként eddig is járt neki, mint postásnak a decemberi túlóra.
És meg is érdemli. A varsói csapatban 86 tétmérkőzésen 55 gólt szerzett és 11 gólpasszt hozott össze, a Vidiben ugyanezek a mutatói 189 meccsen 108 gól és 32 gólpassz voltak. Hozzá hasonlóan gólérzékeny csatár nem sok van. Nemcsak Magyarországon, Európában sem.
Van azonban itt még valami… Niko egy interjúban elismerte, hogy eddig nem az anyagiakat, hanem a szakmai szempontokat tartotta fontosabbnak a karrierjében, de már 29 éves lesz, a jövőjére is gondolnia kell. Teljesen rendben van. Aztán elárulta, hogy a nyáron mehetett volna a Hull Citybe. Az angol klub már mindenben megállapodott a Legiával, végül ő mondott nemet. Attól félt, hogy a Hull védekezésre lesz kényszerítve a Premier League-ben, ő pedig csak olyan csapatban tud érvényesülni, amelyik támad.
Egyrészt erre eszünkbe jut néhány csípősebb nyilatkozata, amelyben nem viselte éppen jól azt, hogy a Legia BL-meccsein vagy a magyar válogatottban nem stabil kezdő. Pedig az edzők pont az általa, a Hull kikosarazására felhozott indok miatt ültették a kispadra az erősebb ellenfelek ellen. Mert ugye ha a csapat többet védekezik, az nem az ő terepe.
Másrészt tudjuk jól, hogy bár az Egy rém rendes család csak egy vígjátéksorozat volt, de a szerencsétlen főszereplője életből vett okból lett olyan szerencsétlen. Al Bundy sosem tudta feldolgozni, hogy tehetséges amerikai-focistaként nem válthatta valóra az álmait, mert Peggy teherbe esett, és ott kellett hagynia az iskolát, vele együtt a sportot is. Azért lett nevetségesen boldogtalan az élete, mert nem tudta elengedni a gondolatot, hogy mi lett volna, ha…
Nincs olyan labdarúgó a világon (Magyarországon meg főleg), aki nem arról álmodozna, hogy valamelyik topligában, különösen a Premier League-ben játsszon. Nikolicsnak meg lett volna a lehetősége erre. Ha csak fél évet tölt el Angliában és nem jön be a kaland, akkor is legalább megpróbálta, nem tehetne szemrehányást önmagának. Így viszont évek múlva ki tudja hogyan gondol majd vissza erre a döntésére. Nem mérgezi-e majd meg az életét az akkor már elszalasztottnak érzett lehetőség…
Tiszta szívből reméljük, hogy nem, és ugyanolyan szeretet veszi majd körül az MLS-ben, mint korábban Németh Krisztiánt. Nem kell Chicagóba még egy rém rendes pasas!








































