Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Apám meséi

Lakat T. Károly
|
archív
|
2016.07.19.
|
Kevesen gondolnák, de olimpia és olimpia között néha hihetetlenül nagy a különbség. Nálunk úgy alakult, hogy apai ágon 1964-ben, 1968-ban és 1972-ben voltunk családilag meglehetős erősséggel érdekeltek a játékokon, és minden álszerénységet a kályhasutba dobva állíthatom, nincs sok szégyenkeznivalónk. De legyünk pontosak: apámnak nincs szégyenkeznivalója, hiszen mi – a család többi tagja – legfeljebb drukkolhattunk neki.

 

[token global site-name]1964 még a harmónia, a vegytiszta sport, a romantika, a tisztaság olimpiája volt.
Apámat a Tatabánya (1957. január elsején szerződött oda) kispadjáról ragadta el az akkori sportvezetés, mondván: Lakat elvtárs, a haza parancsa, hogy Tokióra egy aranyéremre esélyes futballcsapatot kell csinálnia.
Lévén pedáns, fegyelmezett tanárember, nem vitatkozott. Összepakolta a motyóját a Bányász öltözőjében, hazajött Pestre, és egy éjszakát töltött azzal, hogy vagy száz futballista nevét felírta egy A4-es papírra.
Aztán elkezdett velük dolgozni.
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 4/7-es számában olvasható. 
Még nincs értékelve
Archívum