Apám meséi (8)
(...)1988 óta két év híján már három évtized telt el (ez idő alatt Magyarországon több minden történt futballban és futballon kívül egyaránt, mint apám életében a duplája alatt, márpedig ha a háborút is ideszámítom – és hogy is hagyhatnám ki? –, azok sem voltak ásítóan unalmas esztendők), ezért aztán valóban csak olyan dolgokról érdemes mesélnem neki, amelyeket a saját életéhez is köthet.
A ferencvárosi, nagyon tehetséges srác, jelesül Nagy Ádám furcsa históriája, például, feltétlenül ezek közé tartozik.
Ez a fiú szinte a szó szoros értelmében a semmiből robbant be az Üllői útra, itthon kiscsapatoknál játszott. Volt néhány külföldi kalandja is, amelyek közül a legjelentősebb a spanyolországi, majd a portugáliai „tanoncidő” a La Manga-i tehetséggondozóban, ahová a Fradi korábbi edzője, Bobby Davison (régies kifejezéssel élve) „szerezte be”, mert nagy fantáziát látott benne.
18 évesen igazolta le a Ferencváros, ami azért furcsa a magamfajta matuzsálemnek, mert miközben minden létező területen azt látjuk, halljuk, olvassuk és tapasztaljuk, hogy az élet elképesztő mértékben felgyorsult az utóbbi évtizedekben, talán a futball az egyetlen olyan terület, ahol ez az iszonyatos sebességváltás egyáltalán nem tapasztalható, sőt!
A teljes cikk a Presztízs Sport 4/8-as számában olvasható.








































