Apai ölelések nélkül
A vég nélküli lépcsőzésAhogy a Kisstadion árnyékában elsétálunk, nehéz nem észrevenni a trendi baseballsapkáját, amelyre egy Batman-jel vonzza mágnesként a tekintetünket. „Bírom a szuperhősös filmeket, bár ha választanom kell a DC és a Marvel világa között, akkor inkább az utóbbi jön be” – árulja el, és van is egy marveles mozi, melynek a címe egyértelműen ráillik. Legalábbis a magyar sport vonatkozásában nem Amerika Kapitány Bucky nevű haverja, hanem Liu Shaolin Sándor a tél katonája. Tavaly a szöuli világbajnokságon aranyérmes lett 500 méteren, idén januárban pedig a torinói Európa-bajnokságon 1000 méteren volt verhetetlen. Nagy kár lett volna, ha a táskáján lévő Team Great Britain feliratnak többletjelentése is van, hiszen az eddigi eredményei alapján reális az esélye arra, hogy 2018-ban, a dél-koreai Pjongcsangban megszerezze a magyar sport történetének első téli olimpiai bajnoki címét. „Azon vagyok, hogy így legyen. Egy végtelen magasságú lépcsőn haladok felfelé. Remélem, hogy amikor az olimpiai arany lesz a tét, arra a lépcsőfokra is fel tudok majd állni, de jól tudom, hogy ezt nem adják ingyen. Egy olimpiai aranyat nehezebb megszerezni akár a világbajnokinál is, mert érződik, hogy nagyobb a súlya, és mindenki még fókuszáltabban áll jégre érte” – állítja Sándor, de nem érezzük a hangjában, hogy agyonnyomná őt az elvárások súlya. Lazán beszél, magabiztos és valahogy teljesen másként éli meg az eredménykényszert, mint egy átlagos magyar sportoló.
A teljes cikk a Presztízs Sport 5/2-es számában olvasható.








































