Apa és gladiátor
Bacskai Balázs a sorsfordító kombinációkban és a család erejében hisz
A sportág legendáriuma szerint édesapád, Bacskai Imre, 1996-ban amatőr bokszolóként, gyakorlatilag egy ebéd közben mondott igent a profik közt addig veretlen Gálfi „Gatto” András elleni mérkőzésajánlatra. A meccsre alig volt ideje felkészülni, aztán……még pici voltam, de tudom, hogy Gatto menő profinak számított, apu pedig egy benzinkútnál dolgozott, és mellette bokszolt. Egy helyre jártak kesztyűzni, viccelődtek, hogy egyszer majd megküzdenek egymással. Aztán amikor tényleg befutott az ajánlat, apu valóban egy ebédnél mondta, hogy persze, kiáll ellene! Neki sem volt több ideje felkészülni, mint most nekem, Gálfinak mégis ez lett profiként az első veresége…
Érezni a párhuzamot, bár annyiban különbözik a történet, hogy ők jóban voltak, de ti az ellenfeleddel, Harcsa Norberttel nem ettetek mindig egymás tenyeréből…
Gyerekként még jóban voltunk, majd kialakultak nézeteltérések, melyekre mindketten másként emlékszünk, ám ahogy felnőtté váltunk, többé-kevésbé rendeződött a kapcsolatunk. Persze nem keressük egymás társaságát, így mivel már az öccse, Zoltán ellen is bokszoltam, nyugodtan nevezhetjük magunkat rivális családoknak…
Eufória némi rizikóval
Az, hogy jelenlegi edződ, a legendás Szántó Öcsi bácsi korábban a két Harcsát is edzette, mennyiben jelentett előnyt a mostani felkészülésednél?
Nem igazán, mert – nem megbántva az ellenfelet, de – mi nem Harcsa Norbert ellen készültünk. Rövid volt az idő, ezért magamat kellett formába hozni, hogy mutassak valamit a stílusomból abban a tíz menetben, bírjam szuflával, és ne okozzon gondot a profi világ légköre. Öt hét alatt nem épült volna be, ha speciálisan arra készülök, hogy az ellenfelem egy százhatvan centis, ötvenes „pajszerű” versenyző, vagy éppen egy kétméteres dalia.
A teljes cikk a Presztízs Sport 5/7-es számában olvasható.








































