Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Amerikába mentünk

Csisztu Zsuzsa
|
Profimédia Red-dot
|
2016.04.19.
|
Úristen, de kínos ez a csend! Ólomlábakon szállnak az ezredmásodpercek, amikor a velem szemben álló vakító mosolyú, szemtelenül jóképű srác kedves nézése először bambába, majd idegesbe vált. Végül feladom. Beletörődök, hogy ebből már nem lesz randi, de még közös ebéd sem, mert ha azt a szót sem érti, amit harmadszorra ismételek el – szerintem egyébként tökéletes brit angolsággal –, akkor mégis miről csevegnénk pár kedves órát? WÓÓTHÖÖR. Ezt próbáltam neki elmondani az ivóvizes falikutat keresve, amikor a kissé évődős párbeszéd elindult közöttünk, pedig csak azt kellett volna mondanom, UUÁÁDÖR, hogy megértse: arra a folyékony, átlátszó, éltető elemre gondolok, amit az amerikaiak is fogyasztanak, de kétségkívül máshogy ejtenek, mint azt a shakespeare-i ékes angolsággal engem tanító hajhálós angoltanárnőm belém verte egykor Budapesten.

 

[token global site-name]Még emlékszem a pillanatra – pedig több mint két évtizede volt –, hogy álltam ott, a Sanford Hall nevű kolesz folyosóján, és mint egy amerikai filmben gyakorta használt képi trükkön át kezdtem felülről látni önmagamat, amint egyre kisebb pontként látszom a mintegy nyolcszáz koleszos között, mint valami kissé testidegen E. T. Aztán az ég felé távolodva, ebből a perspektívából folyamatosan megyek össze az egyetemi városka utcáin hömpölygő diáktársadalom egyetlen kis lényegtelen sejtjeként. De a kép tovább tágul, megmutatva, hogy a minnesotai egyetem – magyar statisztikák szerint valószínűtlenül nagy létszámú – ötvenezer diákja között ott vagyok én egy nüansznyi kis pontocska az ikerváros, Minneapolis és St. Paul állami egyetemén, a Nagy-tavak vidékének otthont adó Minnesota államban egy még hatalmasabb ország, az Egyesült Államok, sőt egy másik kontinens átmeneti lakójaként. Távol az anyaországtól, a szeretteimtől, a családomtól, az edzőimtől, egy pre-mobilos világ, az internetes időszámítás, a Skype-mentes valóság előtti időkben. 
Anyúúúúúúú! Mit keresek én itt, amikor még egy pohár vizet sem tudok kérni önállóan anélkül, hogy ne röhögtetném ki magam? 
Lehetnék én mostantól, kérem szépen, a magárahagyatottság és a totális elveszettség mértékegysége? Lehetne úgy magyarázni a „mennyire vagy egyedül?” kérdésre adott választ, hogy kb. egy fél csisztuzsuzsányira? Elmondaná nekem végre valaki, hogy miért jöttem ide, ebbe a katalógusokban és – furamód – a valóságban is gyönyörű, de tök idegen egyetemi városba? Ja, hogy tanulni jöttem? Meg tornászni, és a kettőt együtt, mint afféle egyetemi sportösztöndíjas csodabogár a rendszerváltás környéki időkből? 
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 4/4-es számában olvasható.
Még nincs értékelve
Archívum