A lovasíjász
Az indíttatás gyermekkori érdeklődésből, történelem iránti szenvedélyből, netán családi kötődésből ered?Hozott anyag! Azt gondolom, azért születtem, hogy a lovasíjászatot újraalkossam. A jóisten minden adottsággal és tudással megáldott ehhez. Nem találtam ki az égvilágon semmit, hiszen ez mindig is volt, csak feledésbe merült, újra kellett alkalmazni. Kidolgoztam a sportág edzéselméletét és módszertanát, ami szerint oktatok, és létrehoztam egy versenyszabályrendszert, mely az egész világon terjed. Büszke vagyok arra, hogy mi magyarok tudtunk adni a világnak egy sportot, melyben ráadásul a legjobbak vagyunk! Főleg az, aki már nyolc-tíz évesen elkezdi.
Később is érdemes még belevágni?
A lovasíjászat nemtelen és kortalan. Nők is kiválóan űzik, hiszen nem nyers izomerőn alapul, hanem harmóniára épül, és ők a harmonikus mozgásban talán jobbak is, mint a férfiak. A lovasíjászat a harci művészetek királynője! Arról nem beszélve, hogy még ötvenöt évesen is minőségi szintet képviselek benne, holott a legtöbb sportból már rég kiöregedtem volna.
És a minőségi szint még szerény kifejezés is, tekintve, hogy világszerte veretlen, mondhatni, egyeduralkodó…
Pedig minden évben várom, hogy letaszítsanak a dobogó legfelső fokáról! Megtehetnék, mivel ez egy objektív rendszer, századokban mérhető a pontszám. A Világkupa-sorozat tavasztól a tél beálltáig tart.
A teljes cikk a Presztízs Sport 4/1-es számában olvasható.








































