A férfi, aki a gondokat az ajtó előtt hagyta
Kovács István jól muzsikál Nikolics „zenekarában”, de a becenevén rövidítene
– Mit szóltál ahhoz, hogy a Fradi alaposan bevásárolt légiósokból a télen?– Örültem neki, mert szerintem igazán nagy dolgokra az lehet képes, akinek az ellenfele is erős! Márpedig a tavaszi Fradi az lesz, és ez minket még több munkára ösztönöz.
– Vajon a magyar futballnak is jót tesz ennyi külföldi az NB I-ben?
– Ha több magyar játszik, de gyengébb a bajnokság, azzal sem vagyunk előbbre. A helyes arányt kellene megtalálni, és azokat a külföldieket, akik tényleg emelik a nívót. Annak a híve vagyok, hogy az játsszon, aki jobb! Az edző majd eldönti, hogy ez a hazai vagy a légiós.
– A jelenlegi Vidi miben emelkedik a korábbi Videotonok fölé?
– Az elmúlt másfél évben állandóság van a csapat háza táján, mindenki tudja a helyét és a dolgát. A sikerek idején nyilván könnyebb is csapatot építeni, de a fejlődés záloga éppen az lehet, ha a sikereket nemcsak megéljük ma, hanem építkezünk is belőlük holnap.
Külföldet ki kell érdemelni
– Tavasszal hogyan építhettek az őszi Európa Liga-szereplésre?
– Fontos, hogy megmaradjon a sikeréhség, hogy akarjunk a mi szintünkön nagy dolgokat elérni, mert az Európa Liga-csoportkörrel nincs elvégezve a dolgunk. Az életben is, ha valamit elérsz, utána csak még nagyobb feladatok jönnek. A nemzetközi rutinunk évről évre nőhet, de ebben például a fehérorosz BATE most még jobban állt…
– Az ellenük vívott első meccs előtt azért Danko Lazovics távozása is törést okozhatott…
– Ha kimondtuk, ha nem, közrejátszhatott a vereségben. „Lazo” karakteres játékosunk volt, nem a legjobbkor veszítettük el. De azért bő a keret, hogy valamelyikünk ilyenkor ne csak a posztján lépjen a helyébe, hanem a vezérszerepet is átvegye. Remek viszonyban voltunk amúgy, sokat köszönhetek neki! Ő például emelte a nívót az NB I-ben, ilyen légiósból kellene sok.
– Marko Nikolics mennyiben más, mint a korábbi edzőid?
– Nemcsak meccsről meccsre, hanem napról napra maximalista. Egyénileg és csapatszinten is nagyon sokat vár el, a komfortzónánkon túl is. A sikereinkben talán övé a legnagyobb szerep, mert az ősszel nem egyénileg alkottunk nagyot, hanem jól megkomponált „zenekar” voltunk. Az adott tizenegyből ki lehetett venni egyéneket és betenni mást, nem csorbult a „hangzás”.
– Mennyire érintett rosszul, amikor egy-egy fontos meccsen csak a kispadra jelölt a mester?
– Egy profi szeretne sikeres lenni, erre itthon a Fradiban vagy a Vidiben van a legnagyobb esélye. Ezeknél a csapatoknál talán azt is könnyebb megélni, ha nem kezdesz, de egyáltalán ott vagy. Ráadásul nem vagyok az a kaliber, akinek derogál, ha csak csereként jut szóhoz. Ha siker van, ezeket a frusztrációkat is könnyebb kezelni – tavasszal nehezebb lesz, mert újabb két válogatott játékossal bővültünk, miközben meccsből kevesebbet játszunk majd…
– Lassan a Vidi színeiben legtöbb tétmeccset játszott top 20 labdarúgó közé tartozol. Minek örülnél jobban: ha a top 10-be is bekerülnél, és előbb-utóbb te lennél a Vidi Illés Bélája (ő is szombathelyiből lett MTK-s), vagy ha a közeljövőben külföldi szerződéshez jutnál?
– Először is: Illés Béla kiváló focista volt, én pedig csak próbálkozom… Másodszor: a magyar játékosok szeretnek külfölddel dobálózni, de szerintem ezt ki kell érdemelni. Azt gondolom, ne a futballista mondja meg, hogy hol szeretne játszani, hanem nyújtson olyan teljesítményt, hogy megkeressék! Én valószínűleg még nem nyújtottam. De itthon is lehetnek komoly célok, nem biztos, hogy jobb külföldön evickélni egy kiesőjelöltnél. Ezzel együtt nem biztos, hogy ott tartok, ahol kellene, de így sincs bennem keserűség. Ha fiatalon kikerülök külföldre, talán ma nincs családom, pedig ez mindennél fontosabb számomra.
A teljes cikk a Presztízs Sport 7/2-es számában olvasható.








































