A fekete mester
Na, és neked milyen öved van?A küzdősportokat tekintve egész másra vonatkozik a kérdés, mintha a karácsonyi vacsora után az ünnepi nadrágjában feszengő rokont kérdeznénk, hiszen amíg az ő életben az öv csak egy divatos kiegészítő, addig a tatamin/szőnyegen/ringben rangot ad: mutatja, hogy viselője milyen szinten tart az adott harcművészet elsajátításában.
És ez csak úgymond a beugró a küzdősportok övvilágába, mivel ha jobban elmélyülünk ezek között, legalább annyi sajátosságot, variációt találunk, mint amikor a saját övünkön állítjuk be a megfelelő méretet. Ráadásul ahány küzdősport, annyi egyedi minta, s ha már mindenképpen valamiféle egyezményes elvet szeretnénk lefektetni, akkor nézzük úgy, hogy a kyu-kategória a tanulófokozatokat jelöli, ezeket végigjárva juthatunk el az adott harcművészet felső régiójába, a különböző dan-fokozatokat pedig a még magasabb szintű teljesítmény, illetve a sportág érdekében végzett munka alapján lehet elnyerni, vagy éppen megkapni.
Nézzük elsőként a judót, hiszen a cselgáncs, karate, taekwondo, kick-box, kempo kvintett közül ez a sportág szerepel (a legrégebb óta) az olimpia műsorán. A judóban fehér, sárga, narancs, zöld, kék, barna (tanulófokozatok) és a fekete az övek sorrendje, s ahogy haladunk előre a sportágban, úgy kell egyre többféle technikát bemutatni az övvizsgákon – no meg természetesen úgy lesznek egyre több és komplexebb tudást igénylő elméleti kérdések is a vizsgán. Az elméletet pedig nem lehet megúszni, hiszen a harcművészetek egyik alapja a test és a lélek harmóniája, hogy uraljuk a testünket, a gondolatainkat, a jó harcos tehát nemcsak erős, hanem eszes is.
A teljes cikk a Presztízs Sport 7/1-es számában olvasható.








































